Zsupsz... ugrom, mert ugrani akarok

Menthetetlen vagyok.

Menthetetlenül idealista, szürrealista, szentimentális.

Teljesen menthetetlen.

Nem érdekel, ki mit gondol, ki mennyire és miért tart engem lúzernek ezért. Vagy baromnak, bénának, vaknak.

Én hiszek az őszinteségben, a jóságban, a szavahihetőségben, a barátságban, a szerelemben, az önzetlenségben, a korrektségben, az emberségben, a boldogságban.

Nem! Nem és nem! Nem vagyok hajlandó feladni ezt magamban! Nem én, soha! Akkor sem, ha éhen halok, ha elveszik a fejem fölül a fedelet. Nem fogok megalázkodni, nem leszek gonosz, nem fogok hazudni, nem fogok másokat kihasználni. Nem fogok másokat (meg)bántani.

Akkor sem, ha ebben a világban csak így lehet előrébbjutni. Én maradi vagyok. Egy szentimentális barom. Nem érdekel, ha nem jutok előrébb, nem érdekel, ha nincstelen leszek. Nem érdekel, ha üres zsebbel és üres gyomorral kell nyomorognom. NEM ÉRDEKEL!

Egy dolgot senki és semmi nem fog elvenni tőlem: az önbecsülésem és a becsületem!

Zord világ. Elhull a gyenge. Én gyenge vagyok, elhullok. Én egy vegetáriánus oroszlán vagyok. Nem vagyok jó, mert nem alkalmazkodom a körülményekhez. Kipusztulok. De akkor sem adom fel a bizalmat, a hitemet. Ami megvan szinte minden és mindenki felé. Azért szinte, mert egy felé nincs: magam felé. Ez nem megy. Hittem a világmegváltásban, hittem, hogy jobbá lehet tenni a világot. Most nincs erőm hozzá, ülök a pocsojában. De ha egyszer feltámaszkodom, megmutatom.

Reszkess világ! Lehet, hogy vesztes vagyok. De amíg élek, ígérem, ember maradok!