Zsupsz... ugrom, mert ugrani akarok

"Egy lány a netről"

Egy picit semmitmondó, talán degradáló is. Vagy csak nekem fura? Szóval ismerek egy lányt a netről. Bár túlzás, hogy ismerem, mondjuk úgy, hogy a neten találtam rá. Pontosabban a gondolataira, az érzéseire. Arra, ahogyan és amiket ír. Olyan ő, mint egy csiszolatlan gyémánt. Valamiért magába süllyedt, kirekesztette a világot, vagy a világ rekesztette ki őt? Levelezünk. Aranyos, kedves. A szó nagyon szoros értelmében magányos. Egyedül érzi magát, és egyedül is kívánja érezni magát. Fél? Retteg? Lehet. Még nem tudom.

Kétféle "hangnemben" ír. Az egyiktől olvadok, mert a lelke mélyéről jön, tisztán, vidáman, melegen. A másik viszont nyers, már-már közönséges, durva, néha argó. Hangulatember.

De értékes. Értékesek a gondolatai. Egy fiatal, 20 éves lány. Tele szorongással, depresszióval, halálvággyal. Miért? Nem tudom, de szeretném megfejteni. Én látom benne a tüzet, a szenvedélyt, a jóságot. Nem, nem magam miatt. Nem azért, hogy "megszerezzem". Azért 10-12 év korkülönbség sok. Azt hiszem. Persze, igaz, hogy a kor relatív, és ez nem számít. De azt hiszem, természetes, hogy ez is átfut az agyamon. Végülis keresek. Társat. Egy életre. Lehet, hogy nem a következő lány lesz az. De lehet, hogy igen.

Nyitott heten vagyok túl. Két fantasztikus lányt ismertem meg így. Már a tudat, hogy vannak értékes, értelmes, normális lányok. Ez is segít, nem értékelem túl Őt. Nem hozzá, de mondjuk úgy, az Ő "szintjéhez" viszonyítok akaratlanul is. Persze nehéz, mert Őt ismertem. Régóta, nagyon. Jobban, mint bármi, jobban mint bárkit.

De itt vannak ők. Jelek. A gondolataik akarva akaratlan boldogabbá tettek. Picit mosolyt csaltak az arcomra.

Nem tudom, hova tartok.