Zsupsz... ugrom, mert ugrani akarok

Ma reggel elvittek két szerkrényt. Itt maradtak még a költözéskor. Most került rájuk sor. Két év után. Nem azért érdekes ez, mert annyira kellettek volna még, vagy mert kötödés alakult volna ki. Nem. Kacatosnak használtam. De most pakolni kellett. Mindent kivenni, ami az elmúlt két évben összegyűlt. Azóta, amikor utoljára boldog voltam. Vele.

Most pedig rengeteg emlék ömlött rám, ahogy kerültek elő a tárgyak szép sorban egymás után. Nyarak. Az együtt töltött idők búskomor emléke. Összeszorult a gyomrom. Belémhasított a fájdalom. Elmúlás. Visszatérő apró sebekkel, amik felhasítják azt a vékony kis hártyát, ami éppcsak elfedi az alatta lévő dolgokat. Ma megint belémmart. De biztosan így kell lennie. Biztosan boldogabb ott, ahová ment. Boldogabbá teszi az új. Belátom, én már nem tudtam. Így jogom sem lett volna itt tartani. Nem is akartam. Szerettem volna, de nem tehettem. Így olyan gyorsan és annyira szakítottam meg vele a kapcsolatot, amennyire csak lehetett. Ne lássa azt, amin keresztülmegyek. Ez volt az utolsó ajándékom neki. Hasít, éget, fáj. Elmúlik ez egyszer valaha? Nem tudom, hova emészthet még tovább. Szinte semmi nem maradt, csak egy maroknyi hamu. Vagy ez is olyan, mint a hamvasztás? Állítólag a tűznek a szív áll ellent a legtovább. Amikor már korom és hamu, akkor a szív még mindig ott izzik. Még kitart, még próbál valameddig itt maradni a fizikai világban. Talán ezért is fáj ez ennyire. Még dobog, mert kell neki. De már nem úgy ahogy rég. Ezek már más dallamok. Mélyebbek, dübörgősebbek. Lassabbak. Elnyúló fájdalom...

(...)

Tegnap háború volt. Egy igazi ki-ki harc. A fegyverek a szavak voltak. Egy lánnyal váltottunk néhány rím-csörtét. Verseltünk. Én írtam vidámat, hogy szép az élet. Ő írt rá, hogy a halál kell, és "önnön ölöm". Kezdtünk pár "sima" verssel. Na jó, lehet, hogy a vers túlzott kifejezés. Mondjuk, hogy mint laikusok, próbáltunk rímet faragni. Szóval pár bemelegítő asszó után írtam egy eszperentét. Erre ő is. Aztán végigmentünk az abc minden magánhangzóján. Elképesztő, hogy mennyire szép a magyar nyelv. Mennyire kifejező tud lenni.

Versed remek.
De lelked nemes.
Nem mehetsz!
Ez Te helyed!
Nem engedlek,
Mert kellesz.
Kezed remeg?
De szemed nevet.
Ne feledd, Kedves:
Keseregned nem kell,
Egyszer helyed megleled.

***

Nem-e? Hehe.

nem lehet elengedned?

eme keser, mely elemel,

nem enged eleve.

Tehetek ellene?

Penge, melyen lebegek,

de nem metsz el,

ehelyett lelkem veszejtem el.

Ha akarsz: halsz.
Ha akarsz: haladsz!
Balga!
A harag ajkamba mar!
Maradj!
Ha van szablya,
Marj magamba!
Van talaj alant.
Rajta vagy.
S az tart.
Maradj, Aranyalma!

***

Halad a marha.

Ha hagyja,

Hajtja a harag.

Rab.  

Alant a kard.

Ha akarja, szabad.

Bilincs?
Nihil?
Nincs mit hinni?
Pihi!
Hit visz ki!
Itt kis kilincs:
nyisd ki!
Hisz' kint kincs!
Higgy kicsit!

***

 

Hinni hiszi,

így ír, visz, s irt,

mit bír.

Kilincs nincs.

Ki itt tilt, hiszi is,

kinyír.

 

Sátán, s kár vár!
Tán Láp-vár!
Hát: lásd más álmát,
S pár vágyát!
Válj hálás lánnyá!
Állj vártán!
Várj! Láss s járj!
Szállj fácán hátán!

***

Hálám hát

láp ágyán áll,

ál-ártány átvág,

tán Sátán vár,

ám ár s ág

átszáll álmán,

hálám árán.

Fölös körök...
Bömbölök, dörömbölök!
Vödör söröm öntöm.
Töröm öklöm s körmöm!
Könny jön rögtön.
Szörny s völgygödör...

Gyöngyöm, könyörgök: örömködj!
Jöjj! Röhögj! Pörögj!

***

Örök öröm győz, s dönt.

Jövök, örömködök, s önnön ölök.

Földön könny...törlök, s röhögök.

Örököm öl, örömöm tör,

ő dönt. Hörgök.

Kút? Zsupsz?
Úgy túljutsz?
Rút lúd, unsz? Ússz!
Búsulsz? Fuss!
Jut új út!

***

Új út fut...Túl túrt.

Úgy úr: tud, s fúlsz.

gyúr, s tunyulsz, butulsz.

ún, s unjuk. 

Ütsz? Csücsülsz?
Füstünk tűr.
Űrt űz.
Gyűrűt fűzünk.
Ülünk s tűrünk.

***

Ügy s kűr dűl,

tűz, s bűz űz,

Ügyünk, üdv!

Tűrünk, s ürmünk ül.

Kék ég.
Vén mén bég: MÉG!
Félénk lény.
Kérés: légy szép!

***

Tér s ég él, s ért ér:

élénk vér kél, és tér

élést kérvén, térképén

széttér, s dér élén fél...

Morogsz, Morcos?
Konok, bolond dolog!
Nos: torz borz tolt copfot.
Mohó volt s torkot nyomott.
Hohó, mondom, s potrohon dobom.

***

Lohol, kohol, s dobol,

olykor dohog, ó, konok!

Told, óvón odvot tol,

s okot fog, okos tolonc.